Sikertanácsok

“Élete során az ember gyakran attól fél, amitől nem kellene, vagy nem úgy fél, ahogy kellene, vagy nem akkor, amikor kellene.” (Arisztotelész)

Mégis mitől félsz? Figyelem a sikerre törekvő embereket és arra a megállapításra jutottam, hogy a siker egyik legnagyobb gátja a félelem. Ha megfigyeljük, a sikeres emberek pont attól mások, le tudták győzni a félelmeiket. Nem pedig attól, hogy nem is voltak félelmeik.

Egyszer Amerikában leadtak egy dokumentumfilmet, ami az atomháború akkor nagyon is valós lehetőségéről szólt. Másnap készítettek egy felmérést, ami azt mutatta ki, hogy az emberek valójában nem rettentek nagyon meg, senkinek sem okozott álmatlan éjszakákat a dolog. A legszörnyűbb dolog, ami megtörténhet, ami szó szerint a világ pusztulását okozhatja nem váltott ki különösebb félelmet az emberekből.
Vagy itt van a dohányzás. Mindenki tudja, hogy árt, de mégsem, elég ijesztő a tény ahhoz, hogy a dohányosok leszokjanak. Az egyik leggyakoribb halálokok a dohányzással összefüggő betegségek. Mégis, akik élnek ezzel a lassú önrombolással ahelyett, hogy mindent megtennének a leszokásról olyan bámulatosan kreatív ideológiákat gyártanak, melyek segítenek önmagukat is becsapni. Ilyenek: „Tudom, hogy árt, de mindig valaki mással történik a baj.” Vagy: „Ismertem valakit, aki napi három dobozzal szívott és kilencven éves korában halt meg” (És akkor itt jön a Churchill- példa.)
Szóval ezek a dolgok nem váltanak ki elég nagy félelmet. De amikor fel kell valakit hívni, mert el akarsz adni neki valamit! Vagy beszédet kell mondani száz ember előtt! El kell menni egy állásinterjúra. És még sorolhatnám.

Ezek mind olyan esetek, amikben szinte csontig ható rettegést élnek át egyesek. (Én sem vagyok kivétel!) Amikor üzleti ügyben telefonálnom kell sokkal valósabb félelmet érzek, mint amikor a délszláv háborúban belekeveredtünk egy tűzharc kellős közepébe. De miért? Ha a legrosszabb kimenetet nézem, akkor az életem veszhetett volna oda, míg a telefont legfeljebb lecsapják rám. (Ha mélyen magamba nézek ezeket a „kalandokat” még élveztem is, biztos az adrenalin a hibás.)
A félelemmel ezért kell foglalkozni. Mert néha olyan irracionális, mégis olyan erős, hogy gáncsot vet minden sikerre történő cselekvésünk elé. Olyan, mintha a siker és közted ott állna egy fenevad, hogy megakadályozza, hogy odaérj. És ez a szörny nem más, mint maga a félelem. Tehát nem a dolog, amitől félünk. Hát azt javaslom, fogd fel úgy, mint egy játékot! A célt nem lehet csak úgy, minden nehézség nélkül elérni. Akkor mindenki besétálna lazán és nem lennének vesztesek. De vesztesekre is szükség van. És pont ők azok, akik megrettentek a félelemtől. Akik nem vállalták fel a kockázatot. Kockázat nélkül nincs pedig nyereség. Ha senki sem merné megkockáztatni, hogy megszólítja azt a lányt, akkor nem lennének házasságok és gyerekek sem. Ha senki sem kockáztatná meg egy vállalkozás sikerét, nem lennének sem üzletek, sem gyárak, se semmilyen vállalkozások.
Szóval a félelem egy olyan akadály, melynek leküzdése rendszerint magas jutalommal jár.
Azok a félelmek, amik megbénítják kezdeményezőkészségeinket érzelmi alapúak és mind-mind a gondolkodásmódunkból adódnak. A jó hír azonban, hogy azon meg mi magunk tudunk változtatni. Senki más.
Hát akkor lássuk, hogyan győzhetőek le a félelmek? (Folyt köv.)

Tetszik a cikk? Oszd meg másokkal is!