Miért
sikertelenek az emberek? 
Hogyan győzd le a félelmed?
“Valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét – nem pedig az, akiből hiányzik a félelem.” (Mark Twain)
Az előző bejegyzésben a félelmeket elemeztük. Lássuk, hogyan lehet legyőzni őket!
1. Azonosítsd be! Ismerd fel, hogy amitől félsz, az nem más, mint az agyadban keletkezett erős emóció! Ne küzdj ellene, csak ismerd fel és figyeld. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Állapítsd meg milyen alattomos módon terjed el benned csak is azért, hogy közéd és a sikered közé álljon. Ez a felismerés már magában is lehet annyira dühítő, hogy csak azért is megteszem, amitől félek! Még hogy közénk áll! Hát hogy jön ez ahhoz?
Nyugodtan ismerd be mások előtt is, hogy félsz! Erre általában az emberek megnyugtató mondatokkal reagálnak. De még ha nem is, akkor is segítettél magadnak, mert legalább az attól való félelmed megszűnt, hogy lássák rajtad, hogy félsz.
2. Cselekedj! Tedd meg, amitől félsz, és félelmed szertefoszlik. Ha elébe állsz gyorsan, és cselekszel nem lesz ideje megnőni benned. Minél többet hezitálsz, annál többet gondolsz rá. Amire gondolsz, az megnő! (Vonzás törvénye, hm?)
Amint sikerült legyőzni az aggodalmat egy dolog iránt, azzal nő az önbizalmad és legközelebb sokkal könnyebben fog menni. A késlekedés felnagyítja a félelmet, a cselekvés szertefoszlatja.
Valamikor-és jó kimondani a múlt időt- rettegtem a fogorvostól, mint sokan mások is. Egyszer egy szörnyű fogfájás heteken át gyötört, mire elmertem menni vele az orvoshoz. Öt perc alatt végzett a kezeléssel és a fájdalom megszűnt. Fájt az öt perc is, de előtte hány órát szenvedtem? Azóta bármi van, rögtön megnézetem, és már nem félek egyáltalán, érzéstelenítést sem kérek soha. ( Helyette meditációs módszerrel kellemes helyre képzelem magam. Oké a fúró hangját mindig utálom. )
3. Tedd mérlegre a nyereség és veszteség arányát! Meg fogsz lepődni, hogy a legnagyobb haszonnal kecsegtető dolog útjában milyen kis félelem áll. Néha semmit sem veszíthetünk, és mégis félünk pl. megszólítani valakit. Valaki azt mondja nekünk, hogy nem? És akkor mi van? Az élet igenek és nemek elegye. A legsikeresebb emberek azok, akik a legtöbb nemet kapták életükben.
Félni annyi, mint tönkretenni azt, ami van, azzal, ami nincs.
4. Készülj fel! A félelem legtöbb esetben az ismeretlenből táplálkozik. Gondold el milyen szorongó érzést lehet érezni, ha egy teljesen ismeretlen helyre kell menned, mondjuk egy hatalmas irodaházba, ahol szinte el lehet tévedni. Ha ismernéd az utat és már rutinosan közlekedsz egy helyen, ez a szorongás már nincs. Állásinterjúkat tartó emberek szokták mesélni, hogy a jelöltek néha úgy meg vannak szeppenve, hogy megszólalni sem bírnak. Ha ilyenre mész, akkor is készülj fel: tudd meg mit várnak tőled, mi a feladat (ezt ott helyben is megkérdezheted). Nézz utána a cégnek, ez az internet világában nagyon könnyű. Ha vállalkozásba fogsz, légy szakmád jó ismerője, ismerd meg a piacot, a konkurenciát, mindent, amit csak lehet. Minél jobban leszűkíted az ismeretlen tényezők halmazát, annál nagyobb az esélyed a sikerre és annál kevésbé van okod félni.
5. Mit szólnak majd mások? Ez is gyakori félelem. A környezet-és sajnos gyakran legközelebbi szeretteink- a legerősebb visszahúzó erő. De ne hallgass rájuk! Nézz magadba, a saját legbelsőbb, bölcs éned iránymutatást fog adni neked.
Ezen kívül keresd olyan emberek társaságát, akik már megtették, amitől te most félsz. Elérték, amit te is el akarsz érni. Talán meglep, milyen szívesen segítenek majd.
6. Kontroláld a gondolataid! Mindig mindenre emlékszünk, de általában csak hagyjuk, hogy gondolataink maguktól áramoljanak elménkbe. Egy feladat előtt állva, általában a negatív gondolatok törnek felszínre. A csalódások, a múlt rossz emlékei. Valahogy úgy működünk, mint a marhák a réten, akiket villanypásztor őriz. Egyszer nekimegy, többet nem kockáztatja meg. De az elméd a tied! Mondd meg neki te mire akarsz gondolni! Gondolj a múlt sikereire, ne pedig a kudarcokra. Ha neked nem volt ilyen sikered, akkor gondolj másokéra! Hányan megcsinálták már? És ha neki ment, akkor neked miért ne?
Állásinterjú
A “Coupling” című filmben Jeff úgy küzdi le a félelmét egy állásinterjú miatt, hogy mindenkit meztelenül képzel el.
Vajon ez a módszer pótolja a felkészültség által megszerzett magabiztosságot?
Remélem segít ez a néhány gondolat, és nem leszel többé a félelmek rabja. Mert az élet célja az öröm. Az öröm pedig a félelem leküzdésének jutalma. Legyen az életed az öröm birodalma, ne pedig a félelemé!
„Félnek kockáztatni, félnek veszíteni, de félnek nyerni is, mert félnek az irigységtől, félnek szeretni, mert félnek az elutasítástól (…), hogy megöregszenek, hogy meghalnak, félnek, hogy csak a gyengeségeik miatt veszik észre őket, és nem figyelnek föl az értékeikre, vagy hogy egyáltalán nem veszi észre őket senki, sem a gyengeségeik, sem az értékük miatt. Félelem, félelem és félelem. Az élet a félelem birodalma.”
Paulo Coelho
Tetszik a cikk?
Oszd meg másokkal is!
|
FONTOS FIGYELMEZTETÉS! Az ön "Lúzer 2.0"
operációs rendszere elavult! |
|
|
|
Siker
1.0 |
Sziasztok.
Szerintem ez is egy módja, kisit határozottabb (Vezetői típus), hogy leküzdjük a félelmet.
1 Tisztázni kell, hogy mitől félsz, mi a problémád?
Miért nem mész arra amerre akarsz?
2 Tisztázni kell, hogy mi a megoldás a problémára.
3 Lépés ezt a megoldást meg kell csinálni.
Van egy régi görög mondás, hogy te változtasson meg mindent amit meg tud változtatni, de ne változtasson meg semmit amit nem lehet megváltoztatni.
Attila.
Nálam nem a félelem a kérdés, hanem nálam vmi egész más!!!!!
30 éves munkanélküli nő vagyok, aki alkalmi takarításból tengeti hétköznapjait és még a szülőknél lakik……nem, ne gondolják, hogy iskolázatlan vagyok! 3 szakmám van és egyetemi diplomám, több nyelvet beszélek és ezen felül fantasztikusan jól értek a számítógéphez….akár főállású hekker is lehetnék, hiszen a számítógépem a hobbym is, azzal szöszölök napi 4 órát mindig újabb és újabb programokat kipróbálgatva és kivesézve, és ha már megúntam, letörlöm….hogy miért vagyok ilyen helyzetben? Ennek hosszú története van….
az egyetem után, mint mindenki, én is sok helyre jelentkeztem és állásinterjúkra jártam, szinte naponta…az önéletrajzom tökéletes, sztenderd szerinti, amit szívesen is fogadtak, nem maradt visszajelzés nélkül, csakhogy……sokszor előfordult, hogy mikor odamentem már sorban álltak a többiek akik szintén az interjúra jöttek, és a főnök mindenkit, engem is udvariasan végighallgatott, és szólt, hogy értesíteni fog, ha engem választanak, ami persze nem történt meg….ez így ment hónapokig, mosolygó arccal mentem egyik interjúra a másik után, aztán történt valami….egyre inkább kezdtem érezni vmi mérhetetlen undort, utálatot, gyűlöletet ez után az egész hercehurca után, elvégre én egy jó képességű diplomás nyelveket beszélő fiatal vagyok…aki itt áll sorba ezekkel a szar Jancsikkal és Juliskákkal, undort éreztem az állásinerjún minden élő iránt, utálatot , gyűlöletet…..amikor a leendő főnökökkel beszéltem, hűvös és kimért voltam… talán az undor is érződött és az, hogy a legszívesebben keresztre feszíteném, úgy, hogy nem éreznék lelkiismeret-furdalást, bűntudatot, csak vmi jóleső megkönnyebbülést…..utálom ezt az egész képmutatást, mosolygós vigyort, hogy méregetnek, pszihológiailag tesztelnek, én elég erős jellem vagyok, sőt túl erős is és ha mélyebbre ásnak, egy vad tigrist találnak, aki nem fél, nem parázik, nem fosik semmitől, ez vagyok én és aki utálja már ezt az egészet….a legszívesebben még az idomárját is széttépné…apró darabokra.
Ha lenne pénzem, vállalkozást csinálnék, és a saját magam ura lennék, és még a jó istennek sem kilincselnék odafönn, ha úgy érzi, a mennybe való vagyok, akkor megyek….de senkinek sem könyörgök, és senki előtt sem hajlok meg! Jól dolgozom, becsületes vagyok és képzett, de talpnyaló nem vagyok….és amit a legjobban utálok, az udvarias hízelgést….hogy majd értesítjük, ha önre esett a választás, ami persze még nem fordult elő…..
én vezetőnek lennék jó, nem alkalmazottnak! Ez a takarítás is amit csinálok, szerencsével találtam egy megbízható és normális ismerősnél, különben ez sem lenne…de ez van már 3 éve, ez és a diplomás munkanélküliség.
Mondják, mit tegyek ezután? Azt ne várják, hogy mosolygó orcával, kedvesen álljak sorba másik 100 emberrel az interjún, mert ezt már végigzongoráztam 2 éven keresztül és az utolsó 1 év már csak kínzás volt, vmi más lehetőség kellene…akár egy otthonról végezhető munka vagy olyan interjú, ahol nem méricskélnek, vigyorognak, és nem áll sorba még másik 100 ember….azért az 1 szaros csicska állásért, amit amúgy egy közönséges érettségivel is lehetne csinálni, nem kell hozzá sem nyelvtudás, sem egyetem…..tudom, csináltam ilyen diákmunkákat, aktatologatás és számlarendezés az egész….vagy vacak űrlapok kitöltése a gépen, ez a kisujjamban van….én programokat írok és ”verek át” ez nekem lófasz csicska munka, amiért diplomával sorban állnak…az a nagy probléma, ebben az országban nincsen elegendő munkahely, 1 állásra 100an jelentkeznek, ezzel van már tele a faszom….. a faszom kivan a sok vigyori okoskodó lófasz főnökkel is akiket úgy át tudnék verni mint a sicc…az ő agyuk messze sem olyan bonyolult, mint egy számítógépes program…..ha visszavezetnék a halálbüntetést, én szívesen vállalnám a hóhér munkakörét, mert élvezném, amit csinálok, és ugye a munkánál ez a legfontosabb…
Helló! Igen nagy eszmefuttatásnak voltan olvasója, és egyet értek a teóriájával, gondolatmenetével, határozottan! Én 22-éves fiatal férfi vagyok, jóval fiatalabb mint a hölgy aki érzéseiről észrevételeiről és indulatairól beszélt. 2011-ben diplomázok Közgazdászként, terület fejlesztés szakirányon, mellette független vagyoni tanácsadásból élek már kettő éve, és fiatal korom ellenére Önkormányzati képviselő is vagyok, és hogy szépítsem, lassan 5 éve politikában is érdekelt egyaránt. tizennégy éves korom óta dolgozom, hamar bele kerültem az életbe, és a munkaerő piacra, tudom miről beszélek! Mellék állásként munka után érdeklődöm, folyamatosan, le degradálóan, “Ön túl fiatal, Őn túl képzett, Önnek nincsen elég élettapasztalata, Önnek nincsen gyakorlata, mit akar még Ön majd tíz év múlva talán!” Hát ez a baj ezzel az országgal, hogy mindíg hozzá teszem tisztelet a kivételnek, de40-45-évtől fölfelé generáció váltásnak kell hogy bekövetkezzen, mivel rengeteg a begyöpösödött ember, és a régi szocializmusban él, hogy csak ha meghalok akkor lesz másé ez a hely, és mi fiatalok magasról le vagyunk degradálva, és minősíthetetlen jelzőket alkalmazva alkotnak véleményt az idősebb generációk! Ellen példa vagyok a fiataloknak! Dolgozok tanulok, sikerorientált vagyok, és még is falakba ütközöm! Itt nagyon nagy szemlélet mód változtatást kell megvalósítani ebben az országban, mert itt vagy polgárháború lesz, vagy elmenekül mindenki és átveszi az etnikum a hatalmat! egy szónak is száz a vége, nagyon nehéz a mai világban pozitív szemlélet módon látni a világot, de megteszek mindent a siker érdekében és senki se hagyja magában kiégni a pozitív gondolatokat, mert mindet túl lehet érni! Sok sikert mindenkinek!
Sziasztok!
Megdöbbentett kissé a két levél, főként az, hogy ennyire megsérültetek a sok sikertelen állásinterjú során.
Jómagam jelenleg vállalkozó vagyok, de több helyen dolgoztam alkalmazottként is. Nem voltam még munkanélküli de munka mellett is folyamatosan figyeltem az álláshirdetéseket, otthon mindig volt borítékban önéletrajz, és ha valami tetszett gondolkodás nélkül feladtam egyet. Ha behívtak elmentem az interjúra azután általában kevstelltem a pénzt, vagy más okra hivatkozva lemondtam.
Miért írtam ezt le? Azért, hogy elmondjam ezt ajánlom nektek is. Menjetek el állásinterjúkra úgy, hogy eszetek ágában sincs ott dolgozni. Játsszatok! Gondolkozzon és töprengjen most a mélyen tisztelt felvételi bizottság.
Anita, kölönösen neked ajánlom. Kizárt dolog, hogy ne kerressenek egy diplomás nyelvet beszélő titkárnőt valahol. Nem akarsz titkárnő lenni? Nem is kell. Te szórakozni mész az interjúra. Ha pl. Debrecenben laksz, keress egy állást Győrben. Jelentkezz, írd be az önéletrajz kísérőlevelébe, hogy a barátod győri és ott szeretnétek lakni. Azután odautazol, (egy utazást, és egy nap szállást bizonyára meg tudsz finanszírozni) egyet szórakozol rajtuk és ha behívnak második fordulóra, vagy elnyered az állást, telefonálsz, hogy sajnos szakítottál a barátoddal úgyhogy nem érdekel az állás. De szórakoztál egy jót és megtapasztaltad, hogy milyen érzés, ha te szórakozol az állásinterjún.
Nem akarom hosszan ragozni. Nem ismerem ezt az oldalt, nem tudom, hogy az E- mail címemt kiadja-e a szerkesztőség, de ha igen akkor szívesen segítek nektek.
Sziasztok!
Nándi
Asdasd asd asd aaaasd asdasdasdasdasdadadsdasdasdasdadsdas. ASD.A S Dddsdadsa. asd.dsasd.