Rólam

Ki vagyok én?

Hát ez az , én is ezt kérdezem: ki vagyok én? Egy ember álmokkal, célokkal, múlttal, aki folyton keresi a válaszokat. Keresi önmagát. A legtöbb ember talán el sem jut odáig, hogy kérdéseket tegyen fel. Aztán vannak, aki beérik fél válaszokkal. Vannak, akik kapnak kész válaszokat guruktól, tanításokból.
Én a folyton kérdezők táborába tartozom. Ahogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, úgy nem fogod ugyanazokat a válaszokat sem kapni a folytonosan hömpölygő élettől sem arra, hogy ki is vagy tulajdonképpen.
Sokat gondolkodtam azon is, hogy mit írjak a honlapnak erre a részére. Az embereknek többnyire, ha tanácsra van szükségük, akkor jóval többet nyom a latba az, hogy kitől kapják a tanácsot, mint az, hogy mi is valójában a tanács. Így nyílván érthető, hogy érdekel téged is ki vagyok. Igyekszem elmondani a legteljesebben, de azután elmondom azt is kitől jönnek a tanácsok, amin lehet, hogy meg fogsz döbbenni.

A nevem Soós Tamás. Születtem: 1972. június 30-án Budapesten. Jelenleg Fonyódon élek, ahol az életem nagy részét töltöttem. Nagy részét, mert középiskolába Kaposvárra jártam, aztán voltam katona összesen kilenc helyen. Dolgoztam Németországban, néhány évet Budapesten. Na, lássuk miket is: állategészségügyi szkaon végeztem, amit gyorsan el is felejtettem, inkább elmentem katonának. Elvégeztem egy reklám-marketing iskolát, közben biztosítási üzletkötő voltam. Aztán kreatív munkatárs lettem, reklámszövegeket írtam. Alapítottam egy reklám-újságot, amit sikeresen vittem csődbe. Aztán lovász lettem Németországban, ahonnan bámultos gyorsasággal kitiltottak. Itthon újra. Biztonsági őr lettem. Kalandos balatoni éjszakák után a fővárosban folytattam ezirányú tevékenységemet. Ismét hazatérve Fonyódra egy szállodában kaptam recepciósi állást. Nem ragozom sokáig, többé-kevésbé ma is ez a fő tevékenységem.
Két éve elváltam, jelenleg egyedül élek, van egy hat éves kisfiam.

Jácintkámmal

Miért hallgass rám?

Ne hallgass rám! Na higgy el vakon semmit! Általában senkinek ne higgy, csakis saját magadnak. Olvasd el, vagy hallgasd meg, amit mondok, aztán mérlegeld, hogy neked ez használható vagy sem. Ha hülyeségnek érzed, dobd ki az egészet a fejdből. Ha úgy érzed, hogy megfontolandó, a javadra válik, akkor pedig alkalmazd. Minden tanácsnak akkor van haszna, ha használják is.

Honnan a tudás?

Talán már látod, hogy nem vagyok egy guru, nem Amerikából jöttem, nem végeztem el a Harvardod, sem semilyen más egyetemet, semilyen nagyvállatnak sem vagyok vagy voltam a személyzeti tanácsadója…
Eseményekben gazdag életem volt, tele tapasztalatokkal, fájdalmakkal, izgalmakkal, csalódásokkal, kudarcokkal. (A kudarc a legfőbb tanító mester egyébként. ) Nincs is itt arra elég hely, hogy minden döntő fontosságú tapasztalásomat leírjam. Láttam szörnyűségeket a dél-szláv háborúban, tapasztaltam “természetfeletti” dolgokat. Találkoztam szellemekkel, láttam UFÓ-t, vannak emlékeim előző életeimből.. Sok mindent, amire nincs is logikus magyarázat, de a tény az, hogy megtörtént. Ezek bármelyikét kihasználhatnám, hogy azt mondjam, íme, kiválasztott vagyok, megvilágosultam, elhoztam nektek az angyalok/Univerzum/Isten/Ufok üzenetét. (Megfelelő rész aláhúzandó!)
De nem. Inkább az összemberi tudásból merítkezem. Az elméknek abból a sok ezer év alatt összekapcsolódott hálójából, amit a valaha élt összes ember tudása ad össze. Ez pontosan az a rendszer, amiből a legnagyobb tudósaink is merítettek, pl. Einstein vagy Edison saját bevallásuk szerint is. /Nézd meg a számítógép-agy c. bejegyzést/ Szóval válaszol a csend. A saját bölcsebb énünk. Ami tulajdonképpen egy másokéval. Egy kis részed én vagyok, ahogy te is az enyém. És ha kérdezel valamit, a válasz tulajdonképpen belőled jön. Én legfeljebb csak közvetítő közeg vagyok.
Persze nem megy mindig rögtön a kapcsolódás erre a kozmikus szerverre. Néha adott témákban könyveket is segítségül kell hívnom. Szinoptikus villámolvasásal, akár 20-25 könyvet is el tudok olvasni egy nap alatt. /Gondold csak el, ha mindegyik szerző tíz másik tudását összegezte, akik újabb tíz-tíz ember műveire alapoztak…és így tovább. Gyakorlatilag az elmék olyan össz láncolata jön létre, ami szinte az egész eddigi emberi tudást tartalmazza./

“Te sikeres vagy?”

Mindenki első kérdése. Egyértelműen. Jól érzem magam. Nem vagyok beteg, pedig azelött folyton az voltam. Nyugodt vagyok, élvezem az életem, a munkám. Nincs bennem senki iránt gyűlölet vagy harag és mindent elérek, amit akarok. Egész eddigi életem kudarcok sorozata volt, hogy végre felismerjem, magamnak, nekem kell megváltoznom, és a külső világ ennek tükre lesz. Bennem nincs válság, mindig süt a nap. Vajon Krisztus vagy Buddha sikeresek voltak-e? (Nem akarom magam hozzájuk hasonlítani)
Tudom, hogy te még a hatalommal és a vagyonnal teszed egyenlővé a sikert, néhány éve én is azt tettem. Tarts velem és majd belátod, hogy ezek csak a tulajdonképpeni siker kérgei. A mélyben ennél sokkal-sokkal több lapul.

Tetszik a cikk? Oszd meg másokkal is!